Csilla szüléstörténete 2020.01.19.

Csilla Fótra járt hozzám kismama jógára. A mai rohanó világban kevés hozzá hasonlóan „OK vagyok” kisugárzású, középpontos emberrel lehet találkozni. Művészi önkifejezési törekvéseinek is nagyon örültem - az egyik legjobb időszak egy nő életében a művészi önkifejezésre és önismeretre a várandósságának időszaka. Szülésbeszámolójával még így is meglepett, pedig gondolhattam volna, hogy ha egyszer ír, az sem lesz hétköznapi :) Olvassátok végig, nagyon sok fontos-hasznos dolgot üzen nektek, kismamák!

Köszönöm, Csilla, hogy megosztottad a gondolataidat, tapasztalataidat a kismama jógával kapcsolatban, nagy örömmel olvastam! Nagyon ügyesek voltatok, és vagytok! Nekem is minden alkalommal nagy megerősítés, mikor ilyen leveleket kapok, hogy jó dolgot csinálok :) Visszajelzésként pedig hadd mondjam, hogy én is sajnálom, hogy nem jöttél a szülésfelkészítőre, mert talán akkor fel tudtalak volna jobban készíteni, hogy ne engedd, hogy a benned lévő maximalista gyötörjön, ha bármi nem ideálisan alakul - mert sosem alakul ideálisan. Arról te nem tehetsz, a nők nem tehetnek róla, ha a kórházban egy türelmetlen, kontrollálni akaró (férfi) orvos császárral fenyegetőzik, mások meg inkább a kisebb rosszhoz nyúlnak, és így lesz oxi meg fájdalomcsillapító. Attól még te normál hüvelyi úton hoztad világra a babádat, és neki a fejlődése szempontjából csak ez fontos. Ez az 1 órás varrás horror lehetett :( Emlékszem, rajtam csak pár öltést kellett ejteni, de nekem az is nagyon kellemetlen volt, mert éreztem! Főleg az volt bosszantó, mikor a doki méltatlankodott, hogy ugyan már, én ezt nem is érezhetem! Nagyon sok nő számol be róla, hogy a varrást milyen nehezen viselte, miközben a nőgyógyász váltig állította, hogy nem érezhet semmit :( Engedélyeddel akkor megosztom a leveledet és a csatolt fotókat is. Sok boldogságot kívánok egész kis családodnak, Csilla! :)

„Kedves Éva!

November 23-án született meg Olívia 53 centivel, 3540 grammal és irigylésre méltó hajkoronával :)

Mivel kismama jógára jártam hozzád, én ennek a szerepéről szeretnék nyilatkozni az egész várandósságomra, a szülésre és a szülés utáni időszakra vonatkozóan:

- először is mint nagy jógásnak már eleve az is örömöt okozott, hogy várandósan is tudtam folytatni a jógát a megváltozott szükségleteimnek megfelelő formában
- nyugodtan és kellemesen telt a várandósságom
- jó volt rendszeresen kismamás közegbe járni, közösségben lenni - ami egymással törődő csapatot jelent számomra: hálás vagyok, hogy amikor elromlott az autóm, ti megoldottátok, hogy legyen, aki elvigyen jógára - és így 3 olyan alkalommal is eljutottam jógára, ami amúgy kimaradt volna - ezt nagyon köszönöm!
- sok tippet és hasznos tanácsot kaptam, melyek közül kiemelném a mellek masszírozásának rendszeres szajkózását (baromi hasznos, mert az ember időben észreveszi, ha valamit nincs rendben: nekem nagyon sok a tejem, és már volt, hogy bennragadt egy nagyobb adag egy tejkő miatt, így viszont még idejében észrevettem és házilag megoldottuk a problémát)
- végig nagyon fitt maradtam, egy darab striám nem lett, és nagyon elégedett vagyok a szülés utáni alakommal is, amiről rengeteg pozitív visszajelzést is kapok mind a férjemtől (a legnagyobb örömömre), mind másoktól
- Éva videós, hanganyagos segítséget adott az otthoni gyakorláshoz is, ami tovább segítette a fitten tartást és a készülődést
- az Éva által folyamatosan megosztott szüléstörténetek rengeteget segítettek a felkészülésben és a tapasztalatszerzésben. Kiemelném, hogy szerintem mennyire hasznos, hogy a félelmetesebb, nehezebb szülésélményeket is megosztja: nem ringat illúziókba, őszinte és nem fest egy egyoldalúan pozitív képet, ezzel segít a rosszra is felkészülni és perspektívákat ad a saját élményeink értékeléséhez
- a babakommunikáció szuper hasznos: én azt szerettem volna, hogy egy bizonyos dátumot és bizonyos feltételek létrejöttét várja meg a baba - hát ez tökéletesen be is jött, mert aznap indult meg a szülés amit határidőnek szabtam meg, és aznapra lettek kész a legfontosabb simítások is otthon :)
- volt egy megosztott szüléstörténet, ahol a szülése napján még volt jógán a kismama. Én is erre vágytam, és be is jött: 21 csütörtök reggel még voltam jógán, majd aznap este indult meg a szülés :)
- én nem voltam szülésfelkészítőn (amit nagyon sajnálok), így én főleg a légzéstechnikákkal ismerkedtem meg. Ezek közül nekem a vajúdás során a sziszegő és a zümmögő légzések jöttek be, ezeket alkalmaztam a fájások elviselésére
- a légzéstechnikák a szülés után is kapóra jöttek: az "aranyfonalas/buborékfújós" légzés sokat segített varratszedéskor és amíg a szoptatás fájdalmas volt az első két hétben
- a kisbabánk rendkívül fejlett és kiegyensúlyozott, érdeklődő és jó kedélyű. Ő az első babánk, igazi kezdő szülők vagyunk, mégis nagyon könnyű dolgunk van vele, örömtelinek éltük meg az első időszakot, ahelyett, hogy megviselt volna minket. Megy az alvás és a szoptatás is, kevés a sírás, sok a mosolygás. Sokan kérdezik, hogy minek köszönhetjük ezt, és én a kismama jógának nagy jelentőséget tulajdonítok ebben.

Végül elmesélem, hogy zajlott a mi szülésünk. Mivel nem voltam szülésfelkészítőn, nem tudok az ott alkalmazott trükkökről beszámolni, de azért elmesélem mi volt.

21-én csütörtök reggel még voltam jógán, aznap még aktívan jöttünk-mentünk, intézkedtünk a férjemmel, majd este 10-11 körül kezdődtek a fájások, aznap éjjel már nem aludtam. Otthon vajúdtam, ameddig csak tudtam, 22-én péntek délután 3 körül mentünk be a kórházba, és végül 23-án szombaton 1:25-kor érkezett meg a bébink. Nem mondhatom, hogy napvilágot látott, mert igencsak éjszaka volt még :)) ... majd még hajnali 3-ig varrtak, mert megsérült a méhszájam és keletkeztek egyéb természetes gátsérüléseim. Na, az a több, mint egy órás varrogatás már nagyon nem hiányzott a végén, de hálás vagyok az ellátásnak, valamint annak, hogy ezek természetes sérülések voltak gátmetszés helyett.

Bár úgy terveztem, hogy teljesen beavatkozás mentesen akarom végigcsinálni a szülést, eljött egy pont, ahol elvesztettem a kontrollt és beadtam a derekam a felajánlott fájdalomcsillapításnak; így sok mindenre sor került, amit "rossznak" tartottam a szülésre készülve: epidurál, oxitocin ... emiatt utólag sokáig emésztettem magam, és ezt a beszámolót is halogattam, mert nem tudtam mit mondhatnék, ami kicsit is jógás ebben a történetben ... azóta voltam kontrollon nőgyógyásznál, és elmondta, hogy már olyan régóta vajúdtam, hogy úgy ítélték meg, hogy kifáradtam, valamint a folyosón járkáló főorvos már császárt rendelt volna el, ha nem haladunk tovább, így gyakorlatilag ez volt a kisebbik rossz ott a kórházi körülmények között ahhoz, hogy minél természetesebben szülhessek.

Végeredményben azt mondhatom, hogy a kórházi körülményekhez képest a lehető legjobb szülésem volt: megúsztam a császármetszést és a gátmetszést, nagyon kedves bánásmódban volt részem és amennyire tudták, szem előtt tartották a vágyamat a természetes szüléssel kapcsolatban. A férjem is végig velem volt és nagyon klassz ellátásban volt részünk a szülés után: a baba végig velünk lehetett és sok segítséget kaptunk a csecsemősöktől. Az elejétől kezdve jól ment a szoptatás, a baba is ügyes volt és nekem is egyből beindult a tejem. Azóta is egy tejjel-mézzel folyó kánaánnak érzem magam .... A testem hamar regenerálódott és visszanézve, valamint mások történeteit ismerve, hálás lehetek. Talán csak a maximalizmusom és a spirituális elképzeléseim csorbultak attól, hogy nem tökéletesen úgy lett minden, ahogy én a legjobbnak tartottam volna, de ebből is van mit tanulni - például, hogy legközelebb ne hagyjam ki a szülésfelkészítőt se :)

Nagyon szépen köszönök mindent, és remélem nemsokára találkozunk babás jógán is!
Illusztrációnak küldök olyan képet, ami a szülés előtt 1 héttel készült rólam, valamint egy vicces festményrészletet, amit nemrég láttam a Szépművészeti Múzeumban és pontosan így érzem magam a sok tejemmel ... mindenkinek ennyi tejet kívánok :)

Szeretettel:
Csilla”



Kövess minket a Facebook-on!